Az Őrség mesei

Burgenlandi író Peter Wagner megfogalmazta az élményút meseit. Poétikus stílusban elmesélnek néhányat mindegyik hélszínről.


Az árnyék nevetése
Amikor az árnyék, mint a teremtés leghatalmasabb találmánya, a föld felé közeledett, kerestek neki egy otthont, hiszen még egy ilyen iszonyatos és megváltoztathatatlan teremtménynek is tanyáznia kell valahol, hogy domesztikálva legyenek. Az emberek leástak a földbe, és így falakat emeltek. Deszkákból egy ládát szögeltek össze. Az árnyéknak a legszebb ruhákat adományozták, amiket az még életében viselt. Így próbálták megbékíteni a halált. A halál békülékenynek is mutatkozott. Abban a dologban persze, ami a teremtés leghatalmasabb találmányát illeti, könyörtelen volt. Az alig egy másodpercnyi és mégis egy örökkévalóságnak tűnő könyörtelenség pillanatát mindig egy velőig ható vigyorgás kísérte. Azon, amit egyébként az emberek még abban az utolsó pillanatban vittek véghez, s hogy azt a pillanatot milyen különböző világokra szabdalták és hierarchiákra darabolták fel – továbbra is csak hiúságukat szolgálva, azon már rég nem vigyorgott a halál könyörtelenül, azon már csak nevetni tudott.

("Friedhöfe", Oberwart)


A szigetek keletkezése
Mikor a tenger kietlenségéből, mint hatalmas hüllők hátai kiemelkedtek a szigetek, szorongó érzés kerítette hatalmába őket. Egymásra pillantva azonnal megértették, hogy lehetetlen közelebb kerülniük egymáshoz, találkozniuk, és csak az időtlen messzeségből láthatják egymást. Aki azonban a tenger végtelen zöldjéből kiemelkedett, nem akar többé parlagon heverni, ezért a szigetek ravaszul kitaláltak valamit: repülő és úszó és futó élőlényeket teremtettek. Ezek vitték a fák és a füvek és a virágok magját szigetről szigetre, melyek aztán egész évben virágba borultak. Ennek ellenére tovább szunnyadt a kis szigetek testében az olykor nehezen leplezhető szomorúság. Magukat önfejűnek és makacsnak nevezték, és
az újonnan érkezőket vagy elutazókat bizalmatlansággal méregették, amely azokra jellemző, akik már beletörődtek saját fogságukba. 
(Märchen zur Station "Romanische Kirche" in Siget)

  • Pamaristscha
  • Bajke
  • A mesék
  • Die Märchen